Pannonhalmi Főapátság

A Pannonhalmi Főapátság és a bor kapcsolata – kisebb-nagyobb megszakításokkal – immáron ezeréves. A pannonhalmi terület széles, lankás, napos domboldalain a szőlőművelést a rómaiak kezdték, a bencés szerzetesek pedig a 996-os alapítástól kezdődően folytatták. 

A Pincészet ültetvényeiről származó szőlő feldolgozására a közel 2000 négyzetméter alapterületű, a monostor tövében épült új pincében és borházban kerül sor, amely Szent Márton hegyének délkeleti lábánál helyezkedik el. A szőlő feldolgozásához illetve a bor érleléséhez tájba illő, a domborzati viszonyokat jól kihasználó komplexum épült, amely lehetővé teszi, hogy a Pincészetbe látogatók teljes betekintést nyerhessenek a borászati munkába és annak eredményeibe.

A fajtaszerkezetnek megfelelő pincetechnológia évente több mint 300.000 palack minőségi bor készítésére alkalmas. Olyan rendhagyó borászati eljárást vezettek be, amely alkalmazott szőlőfajtáik magas minőségi potenciálját a legteljesebb mértékben megőrzi. Ennek alapja a négyszintes feldolgozó-épület, ahol lehetőség nyílik a gravitációs anyagmozgatásra. A fehérszőlő mustja a temperált korrózióálló acél erjesztőtérbe kerül, a kékszőlő erjedését fakádak és szabályozható hőmérsékletű fémtartályok szolgálják, a kierjedt vörösborok érlelésére pedig a hegy belsejébe nyúló pinceágak állnak rendelkezésre, de egyes fehérborok is ott érlelődnek kisfahordóban.